Karibu! (Isten hozott!) Arusha 1400 m magasan fekszik a Meru-hegy lábánál, egyes források szerint 250 ezer lakossal - ennyit mi azért nem láttunk. Innen indul a legtöbb expedíció és szafari. Sok muzulmán (reggel hatkor ébredés a szálloda szomszédságában üvöltő müezzinre), kb. ugyanannyi keresztény, na meg rengeteg maszáj. Kosz, bűz, elkezdett, de be nem fejezett épületek, húsz ember alatt roskadozó kisbuszok és "Hello my friend! How are you?"-val indító levakarhatatlan utcai árusok tömege. (Jambo, kaka! - Szervusz, testvér!) Coca-Cola és mobiltelefon reklámok mindenfelé (Habari? Asante, nzuri. - Hogy vagy? Köszönöm, jól.), pálmaligetek, gyönyörű virágok és fák, szeméthalom a járdától három méterre, bankok egymás hegyén-hátán (sok fegyveres őrrel), dzsipek minden mennyiségben. Minden iskolás egyenruhában (az első négy osztály ingyenes, utána az iskoláskorúaknak csak 5%-a tudja megfizetni a tanulást), a brit gyarmati múltnak köszönhetően bal oldali közlekedés (gyakorlatilag szabályok nélkül), mindenhol angol feliratok, ihatatlan víz, ehető sült kukorica, vaskos, de ritmikus mozgású nők, táncos járású férfiak, dobok, lassú, de élénk lüktetés mindenütt.
Pole, pole, rafiki zangu! (Lassan, lassan, barátaim!) No hurry in Africa!